.
Napjainkban már tudományosan alátámasztott, hogy az idegrendszer fejlődése életünk során nem zárul le, így minden tudattalan vagy tudatos kondicionált félelem újrahuzalozható epigenetikai szabályozással. A tudomány eredményei alátámasztják, hogy a legtöbb szélsőséges viselkedésben megnyilvánuló idegrendszeri fejlődési zavar, mint az autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a borderline személyiségzavar és számos hasonló, de nem olyan súlyos állapot, alapvetően pszichoszociális eredetű. Azaz, az emberek közötti interakció során alakul ki, melyben az anya és magzata közötti interakció alapvető.
A szakirodalom szerint ekkor alakul ki a legtöbb idegrendszeri fejlődési zavar alapja. Például: egy depressziós anya, amiből igen sok van, olyan hormonális jeleket küldhet a magzat felé, ami annak idegrendszerére károsan hat és ez az információ manifesztálódik (fejlődési rendellenességben vagy pszichésen) is a magzatban, és ez epigenetikusan tovább adódhat annak utódaira is. Az epigenetikus trauma öröklésnek már vannak tudományos bizonyítékai.
Tehát a legtöbb említett állapot, öröklött vagy szerzett, prenatálisan (magzatkori) vagy kisgyermekkorban elszenvedett traumatikus stressz eseménynek köszönhető, mint például verbális vagy fizikális abúzus.
A SPoT feltalálója és kifejlesztője analógiákat fedezett fel a repülőgépek irányítási és elektromos rendszere és az emberi viselkedés között. Sok módszert, így többek között a buddhizmust, a meditációkat, stb. mind autodidakta módon tanulta. A történelemben igen sok felfedezés látott már napvilágot, melyet olyan emberek tettek, akik a felfedezéshez köthető szakterületből diplomával nem rendelkeztek, ugyanakkor vették a fáradtságot és kutattak, tanultak és képezték magukat.
Origo, 2008: “Az epigenetikus változások a jövőben az orvosi kutatások középpontjába kerülhetnek, mert hatásaikat a külső környezet, például az étrend határozza meg. Az epigenetikus folyamat elméletileg lehetővé teszi a Lamarck által még az 1800-as évek elején megfogalmazott, ám azóta többszörösen megcáfolt evolúciós elmélet megvalósulását, miszerint az élőlények egyedi életük során szerzett tulajdonságaikat továbbörökíthetik utódaiknak. Egyszerűen (ám kevéssé szakszerűen) úgy is fogalmazhatunk, hogy a génjeinknek van “emlékezete”. Az elmélet szerint a nagyszüleink által szívott levegő és elfogyasztott étel évtizedekkel később közvetlen hatással lehet ránk, még akkor is, ha magunknak nincsenek hasonló élményeink.”
Index, 2015: “…az embert érő hatások genetikailag továbbadódhatnak a következő generációkra. Mivel ez a gyanú szerint molekuláris szinten zajló „félelemátörökítés” elég bizarrul hangzik, megpróbáltunk utánajárni, hogy mindez a humbughoz, a sci-fihez vagy a Nobel-díjhoz van-e legközelebb.”
Hivatkozások:
Wikipédia/Epigenetika
Origo/Öröklődhetnek a szerzett tulajdonságok
Index/Tényleg átmehetnek a gyerekek génjeibe a félelmeink?